2011. február 6., vasárnap

Szalagos fánk

Osvát Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír     Illatozik,        Már a tálon       Ránk nevet és
sül a fánk.         nő, dagad      a sok fánk.        integet.
Fényessárga     az orrunkat    Fehér cukor-     Itt a farsang,
serpenyőből     csiklandozó    felhő alól           vidám farsang,
ragyog ránk.     jó falat.          nevet ránk.        gyerekek!


A fánk európai elterjedésének egy legendája szerint az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.

A recept újfent Horváth Ilona szakácskönyvéből:

Hozzávalók (28-30 darabhoz):
  • 0,5 kg liszt
  • 2 dkg élesztő
  • 5 dkg porcukor
  • 2 dkg vaj
  • 2 tojássárgája
  • 1 pohárka rum
  • késhegynyi só
  • kb. fél liter tej
  • sok olaj (kb. 1 liter)
3 dl langyos tejjel az élesztővel, egy kanál porcukorral, 3 kanál liszttel félsűrű kovászt készítünk. A többi porcukorral a tojássárgát elkavarjuk, az érett kovászhoz adjuk, jól elkeverve hozzáöntjük a langyos vajat, a rumot, a lisztet és annyi langyos tejet, amennyiben a sót feloldottuk, hogy lágy kalácstészta sűrűségű tésztát kapjunk. Fakanállal 20 percig verjük vagy géppel dagasztjuk. (Szerintem elég addig keverni amíg jól összeáll).


A tetejét liszttel megszórjuk, letakarjuk és langyos helyen jó másfélszeresére kelesztjük. (kb. 40 percig)


Utána lisztezett deszkára borítjuk, ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, vizespohár nagyságú fánk szúróval kiszaggatjuk (kb. öt cm átmérőjű pohárral is lehet), és gyengén lisztezett deszkán letakarva, még kb. fél órán át kelesztjük. A szaggatás után kimaradt részeket újra gyúrjuk, és addig szaggatjuk, amíg nem marad ki tészta.


Egy fedővel rendelkező, magas falú lábasban olajat melegítünk. A fánkot középforró bő zsiradékban, egyenletes tűzön sütjük. Ne legyen túl forró az olaj, mert akkor hirtelen sül, és a belseje nyers marad, nincs ideje a növekedésre, nem lesz szalagos. A megkelt fánk közepére egy lyukat nyomunk az ujjunkkal, ez lesz a felső része. Sütéskor ez az oldala kerüljön alulra. Egyszerre csak annyit süssünk, amennyi kényelmesen elfér az edényben, hogy helye legyen a növekedésre. A sütés kezdetén az edényt befedjük, egy oldalát max. 1 és fél percig sütjük. Amikor átfordítjuk a fánkot a másik oldalára, levesszük a fedőt az edény tetejéről, és úgy sütjük tovább. Szűrőkanállal tiszta törlő papírra szedjük, s még forrón meghintjük vaníliás cukorral, vagy porcukorral. Lekvárral, pudinggal is fogyasztható.


3 megjegyzés:

Ditta írta...

Gyönyörűek lettek a fánkok!

fahej-cafe írta...

Köszi! :-)

Saci írta...

Szia, talán furcsán hangzik, de kérlek, nézz be a blogomra, mert ott egy vándor ajándék vár! Kellemes hetet! Gyalogbéka