Advent hagyományosan az év legcsendesebb időszaka, bár manapság már közel sem olyan nyugalmas, mint amilyen egykor volt. A sütés-főzés, bevásárlás, ajándékok készítése és beszerzése az ünnepi készülődés része, de a lelki ráhangolódásról sem szabadna megfeledkezni.
Mézeskalács, bejgli, gyümölcskenyér, szaloncukor, forralt bor. Lehet válogatni az adventi időszakra is a finomságokból. Ilyenkor aztán akad tennivaló annyi, hogy az ember kicsit mindig zizi lesz. 
A végeredmény legtöbbször valami jó dolog lesz, csak az őt, amin odáig eljutunk, az egy kicsit göröngyös.
Jön a mikulás, névnapok, évzárók, karácsony, és után a szilveszter. Tervezni kell, összeírni, bevásárolni, megvalósítani, és mindemellett a mindennapi munka sem maradhat el. Persze Murphy törvénye, hogy ilyenkor lesz a lakásban csőtörés, szakad le a kipufogócső, és általában ilyenkor romlik el minden. Nálunk legalábbis ez pontosan így működik. Na de nem adjuk fel, töretlenül küzdünk, hogy a nagy ünnepre minden készen legyen, szép, és jó legyen. 
Ha az a napi nyolc órás munka nem lenne, akkor talán vígan és dalolva minden bele férne abba a 24 órába, és nem is lenne annyira fárasztó a nagy készülődés. De munka van (aminek mellesleg nagyon örülünk), így marad a fejvesztett rohanál, kapkodás, intézkedés, és a végén boldog, de fáradt mosollyal az arcunkon fújunk egy nagyot, és várjuk a legszebb ünnepet, és a jól megérdemelt pihenést. Ismeretlen ez az érzés bárkinek is???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése