Elkészült a Márton napi - nem liba, hanem - kacsacomb. Jobban szeretjük a zsíros kis combjait, mint a libáét.
A népszokás szerint Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.
A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett.
Egyéb időjárással kapcsolatos „jóslások” is kötődnek ehhez a naphoz: ha Márton napján havazik, másként mondva “Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Néhol tartják a szokást, miszerint Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A liba húsából szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részébõl. Innen ered „püspökfalat” szavunk is. Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következõ évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.
A mi kis kacsasültünk receptje:

A párolt lilakáposztához egy kisebb fej káposztát késsel csíkokra szabdaltam. Olajon hagymát dinszteltem, majd rádobtam a káposztacsíkokat. Mikor félig már megpárolódott (kb. 15-20 perc) egy csipet sóval megsóztam, és cukrot szórtam rá egy-két evőkanálnyit. A legvégén, úgy harminc perc körül rákerült még egy picike ecet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése